Egy levelezés:
Folytatom a beszámolót:
A kolontáriak félnek. Azt kérdezik, mi a biztosíték arra, hogy nem történik újabb gátszakadás... és pl. nem éjjel érkezik, amikor az ágyukban alszanak. Ha éjszaka történt volna, majd mindenki ott pusztult volna... száz, vagy többszáz ember...
Nincs jövőképük... Nem látják, hová merre... Haza nem, vagy mert nincs hová, vagy mert nem mer visszaköltözni a sárral fertőzött házba.
Beszéltünk egy károsult nagycsaládossal. Egy poharuk, tányéruk nem maradt...
Percek alatt érte el a halálos ár a falut, kb. 500-800 méterre van a falutól a tározó fala.
A termés, az állatok sokan elpusztultak, a földek használhatatlanok... volt akinek 50 szarvasmarhája fulladt meg.
Az ár által lerombolt területet nem láttuk, nem engedtek arra egyrészt, másrészt már sötét is volt.
A helyiek azt mondják, hogy az engedélyezett mennyiség 3-4 szerese ömlött ki a tározóból, és a megszilárdult iszap még a tározóban van...
A hely olyan, mint valami háborús övezet... rendőrök, katonák, polgárőrök, katasztrófavédelmisek. Rengeteg katonai autó, busz, kétéltű...
Forgatócsoport, forgatócsoport hátán... A Művelődési Házban az adományközpontban a helyieken kívül nem sok segítségnyújtót láttam...
Gyömörei Ilona és a férje egy tünemény. Ő vezeti az adományközpontot. Szeretne szombat reggel kilenc órára 50 literes üstbe való nyershúst, hogy legyen meleg étel a falusi károsultaknak és a kármentesítőkenek.
Étolaj, zsír, száraz élelmiszer szükséges.
Nedves törlőkendő a szemek törléséhez, takarító- fertőtlenítőszerek, felmosóvödrök kellenek, valamint műanyag pohár, evőeszköz hiányzik.
A faluban lévő felsőtagozatosok nagy része Ajkára járt iskolába. Most 30 km-es kerülővel tudnának odajutni.
Ugyanez a gondjuk az Ajkán dolgozóknak is...
A falu halálra van ítélve... Az árral nem érintett része is...
Bánat, döbbenet, fájdalom az arcokon. Egy régi fénykép, és egy pohár... és a 4 M Ft-os hitele... volt akinek ennyi maradt a múltjából...
Veletek vagyunk, Kolontáriak!!
Ami lélekmelengető volt: Három 13-14 éves fiútól kérdeztük merre a Műv. Ház... Meglátták Gyebnár Felvidéki Laci kettőskeresztes pólóját.. Jó a polód, vihogtak... Szóltam: Nézzétek már a kocsiját is! Erre ők: De jó!! Kárpátia, Ismerős Arcok, Fanka Deli, ismeritek? - kérdezték.
Igen. - mondtuk... Varga B. Tamás? Igen! Őt hallgatjuk mindennap! - válaszolták.
A fiúk elmesélték, hogy ez egy hazaszerető falu. Devecser? Az nem, ott sok a cigány, meg a kommunista... Utálnak is bennünket...
No komment... :(
A Magyarok Istene Áldjon Benneteket, bennünket!
Edit
